„Az emberi sorsokat, a történelem alakulását gyakran a természet is befolyásolja. Az szólt bele a telecskaiak elődeinek életébe is akkor, amikor az áradások elől, a szikes földtől menekülve el kellett hagyniuk szülőföldjüket (Szajánt és még 16 bánáti falut), hogy a Telecskai-dombokon telepedjenek le a jobblét reményében. A települést Szapáry Gyula gróf pénzügyminiszterről Gyulafalvának nevezték el.

A »fészekrakást« követő időszakban, amikor úgy-ahogy rendeződtek a viszonyok, 1885. február 28-án megkezdődött a tanítás. Természetesen minden tanfelszerelés nélkül. NAGY JÓZSEF, a falu első tanítója iskolaépület hiányában Bakota László és Mezei József házaiban egy-egy szobában oktatgatta, nevelgette a 380 tanköteles nebulót.

Az első iskolaépületet (kántoriskolát, a későbbi Baranyi-félét) dr. Hajnold Lajos bíboros, kalocsai érsek építette Greif József kalocsai vállalkozóval 1886-ban, ami 1898-ig (a templom felépítéséig) az istentisztelet megtartására is szolgált. Két nagyobb teremből állt, amit két kétszárnyas ajtó választott el egymástól, hogy mise alkalmával eggyé alakítható legyen.

Az épületben kapott helyet a tanítólakás is, ami a kántortanítót illette meg.

A 2. számú épületet (az igazgatói, a későbbi Fekete-féle) tíz évvel később, 1896-ban építettek fel, amihez 4.000 koronával járult hozzá egy egyházi hatóság, s a kincstár az iskolaalap pénzét adta ki erre a célra. Ugyancsak két tantermes, lakással ellátott volt az épület. Itt laktak évtizedeken át az iskola igazgatói. Majd 1906-ban az előbbiekhez hasonló beosztással készült el a 3. számú épület, az óvoda. Az Elemi Népiskola a kezdettől 1920-ig (az államosításig) katolikus felekezeti jelleggel bírt. A század végén ugyanis már négy tanító foglalkozott a tanulókkal. A felszerelés meglehetősen szerény volt, néhány szemléltető képből, térképből, és egy földgömbből állt.” Varga Sándor – A Telecskai Iskola 100 éve

A régi jugoszláviában – trianon után

„1920-ban bekövetkezett az iskola államosítása. Az iskolaszék szeptember 19-i ülésének tárgyát képezte az 5200/1920-as számú tanfelügyelői leirat, ami az államosításra vonatkozott. Az ülésen megjelent 16 tag közül hárman az államosítás ellen, tizenhárman mellette szavaztak, és a következő döntést hozták meg:

»A fönti rendeletre vonatkozólag egyhangúlag kimondja az iskolaszék, hogy mivel mostantól fogva a község semmiféle felekezeti iskolát sem támogathat vagy tarthat fönn, mivel továbbá az eddigi iskolacélokat szolgáló 60 kataszteri hold föld és összes iskolaépületek az államkincstár tulajdonait képezik… s mivel a hívek képtelenek iskoláik fönntartására: iskoláit ezennel az állam rendelkezésére bocsájtja…«

1921/22-es tanévtől magyar, szerb, és német tagozatra jártak a falu gyermekei (1897-ben már 62 német család élt Telecskán). Mivel szerb nemzetiségű család kevés volt (az 1931-es adatok szerint is csupán 3.97%-a a lakosságnak), főleg azok jártak erre a tagozatra, akiknek vezetéknevei szerb hangzásúak voltak (mint a Krizsán, Iván, Pozsár stb) és a szomszédos Gornja Rogatica-i gyerekek. Ebben a tanévben 411 tanulót jegyeztek be az osztálynaplóba elsőtől a hatodikig. 303-at a magyarba, 67-et a szerbbe és 41-et a németbe.

Az iskolaépületek nem bizonyultak elegendőnek, ezért 1922. december 18-án az iskolaszék a következő döntést hozta meg:

»Mivel nincs elég állami iskolahelyiség, az iskola számára szükséges volt egy helyiséget bérbe venniaz évi bér 300 dinárba állapítatott meg a helyi lakásbizottság részéről.«

Egyesek visszaemlékezése szerint egy időben Tuffner Martin házában volt a német tagozat, a szerbek pedig a bikaistálóból kialakított épületbe jártak.

A német tagozatot 1923-ban megszüntették, s majd csak 1931-től szervezték újra számukra az anyanyelvi oktatást 1941-ig.

1930. május 10-én az iskola a Telecskai állami Elemi Iskola elnevezést kapta.” Varga Sándor – A Telecskai Iskola 100 éve

A második világégés sodrában – a magyarországi visszacsatolás kora

„A II. Világházború Telecskát sem kerülte el. Az 1941. áprilisában bevonultak a megszálló magyar seregek. Az iskolában ettől kezdve csak magyarul tanítottak a főleg magyarországról érkező tanítók. Az oktatásra, nevelésre rányomta a bélyegét az akkori politika.

1941/42-ben 503 tanulót írtak be az osztálynaplóba. 1942-ben, 1943-ban és 1944-ben nyolcosztályos volt az iskola. A következő tantárgyakat tanították. Hit- és erkölcstant, magyar nyelvet (beszéd- és értelemgyakorlatok, olvasás, írás, fogalmazás, nyelvi ismeretek), számolást és mérést, földrajzot, történelmet, természeti, gazdasági és egészségi ismereteket, rajzot és kézimunkát, éneket, testnevelést.

Ebben az időszakban a zombori I. Fokú Tanügyi Igazgatási Kirendeltség engedélye alapján népiskolai alapismereteket kiegészítő tanfolyamokat szerveztek, és 112 olyan tanuló elvégezte az V., VI., osztályt, aki valami oknál fogva előbb nem fejezhette be ezeket az osztályokat.” Varga Sándor – A Telecskai Iskola 100 éve

A felszabadulás utáni időszak – viszzacsatolás jugoszláviához

„A második világháború 1944. október 20-én telecskai tankötelesek gyermekek részére befejeződött. Újra megkezdődhetett volna a tanítás, de nem volt elegendő tanerő. A megszállás alatt Magyarországról idetelepített tanerők elhagyták munkahelyüket, s visszamentek hazájukba. Az iskola tulajdonát »élelmes emberek« megdézsmálták. A jugoszláviai tanerők háború alatti erkölcsi magatartásának ügyének kivizsgálása folyamatban volt, s csak azok a tanerők kaphattak működési engedélyt, akiknek magatartása nem hagyott maga mögött kivánnivalót. Ilyen tanerők természetesen voltak, s hamarosan megindult a tanítás.

Az első évek bizony próbára tették a tanerők rátermettségét: a sok gyermek, a kevés tanító, a tankönyvek és a tanfelszerelés hiánya, a gyűlések, szemináriumok, a faluban létesített akciókban való kötelező részvétel, a falu izoláltsága Zombortól, – mind nagyban nehezítették a tanítók oktatói-nevelői tevékenységét. Nappal tanítottak, este gyűlésekre jártak, éjjel pedig a tanórákra készültek: óravázlatok, szemléltető eszközöket készítettek. Hozzá kell tenni azt a tényt, hogy munkájuk sikeres volt.

Vajdaság Autonóm Tartomány Népszkupstinája – Fő végrehajtó bizottságának, Közoktatási titkársága 1950. szeptember 26-án kelt 9994. számú Végzése elrendeli, hogy Telecskán megnyíljon a magyar tannyelvű nyolcosztályos iskola.

1955. szeptemberében új tanerőkkel bővült a tantestület. A telecskai község kijavította és újrafestette az ablakokat, ajtókat. Mi is költöztettük a tantermet vissza az első épületbe, míg a tornaterem átkerült az óvodába. 1956-57-ben a kántoriskolában a kertet átalakítottuk diákkerté, megfelelő számú parcellával, az igazgatói épület kertjét pedig tornaudvarrá. Hozzá csatoltunk még két kertet, amelyek elhagyott német házak kertjei voltak. A tér közepe vagy sáros, vagy poros volt, míg a széleit benőtték a természetes növénytakarónak azon képviselői, amelyek jól bírják a taposást.

A tér eléggé hepehupás volt, talaját a nagyobb gyerekekkel igyekeztünk egyengetni, nem sok eredménnyel. 1961-ben épült Telecska-Kljajićevo kövesút. Ekkor szerződtettünk egy földgyalut, amely néhány óra alatt aránylag szépen elegyengette a tornatér talaját.

1972-73-ban betonburkolatot kapott a játszótér középső része. Az építést a zombori Partizan pénzelte, a munkálatokat pedig Kormányos József végezte. A hozzávezető betonutat az utcától az egészségház pénzelte.

1953/54-es tanévben nyílt meg a hetedik osztály, amely kis létszáma miatt, tanterem hiányában a mai tantestületi irodában (akkori lakásrészben) kapott helyet. Majd az 1954/55-ös tanévben megnyílt a nyolcadik osztály is, amely viszont a mai technikai szaktanteremben (akkori lakásrészben) nyert elhelyezést. Tehát az 1954/55-ös tanévben lett teljes nyolcosztályos az iskola.” Fekete József – A Telecskai Iskola 100 éve